-Őket már nem láthatjátok.Gyertek, nézzetek ki az ablakon.
A zombik kint mászkáltak és figylték közben az ajtót.
-Látjátok őket?Lehet, hogy a szüleitek is ott vannak-bármilyen nehéz is volt, nem hazudhattam nekik.
Elvonultak egy szobába és hallottam, hogy arról beszélnek, hogy bár ők is olyanok lennének már.Bementem hozzájuk.
-Egyszer úgyis meg kellett volna tudnotok.És most szedjétek össze a holmitokat el kell mennünk innen!
Brenda kész volt a fegyverekkel.A kisebbek lándzsa szerű tákolmányt kaptak, az idősebbek közelharci szúró-ütő tárgyakat.
-Na hajrá, hátha nem halunk meg most se.
A kicsik arcán pár könnycsepp volt, láthatóan megviselte őket a történtek.Még így hónapok után is...Na, de várjunk csak, ha nincs vezetőnk akkor oda a csapatszellem.
-Várjatok egy kicsit!Ki a főnök?-tudtam, hogy veszekedés lesz, de csak így ne induljunk már el-Szavazással döntsük el.Először is halljuk a jelölteket!
Páran feltették a kezüket (főleg a kisebbek).
-Nem így értettem, mondjátok kit jelölnétek!Magatokat ne!És ne barátság alapján döntsetek.
Én nem szavaztam ugyanis Brenda felelőtlen, a kicsik nem értenek hozzá, az osztály másik fele meg baromkodott.Éreztem, hogy valami nem lesz rendben és, hogy a kivonulásnál jó néhányan meghalnak.